Ezennel jegyezném meg, hogy sikerült. Szenior fejlesztővé léptem elő, ennek minden előnyével és hátulütőjével. Mintegy két és fél éve dolgozom ennél a multinál, ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy kategóriával -multiknál így illik hívni- előrébb kerüljek. A következő lépcsőfok egyelőre beláthatatlan távolságban van, szóval mostantól egy darabig az nem fog motiválni.
Tegnap volt egy érdekes jelentkező a céghez. Egy indiai hölgy. (Nem, ez nem azt jelenti, hogy kissebségi, hanem valóban ottani állampolgár.) Aki ebben a szakmában mozog, annak vannak elképzelései az "indiai progrmozó" fogalomról. (Ez olyan, mint tömegcikkben a kínai, bár a kínai termék lassan képvisel egy elfogadható minőséget, míg az indiai programozó a skála legalját jelenti a köznyelvben.) Na ez a hölgy alátámasztotta az összes sztereotípiát. Először is alapvető foglamakkal nem volt tisztában, annak ellenére, hogy évek ótaa foglalkozik a témával, mostanra pedig az előző munkahelyén felküzdötte magát holmi csoportvezetői pozícióba. A fogalom nélküliség mellett volt egy még érdekesebb aspektusa a beszélgetésnek: kiderült, hogy semmiféle keretrendszert nem is és nem használt. Aki szakmabeli, az tudja, hogy ezek nélkül az előre megírt építőelemek nélkül ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz dolgozni. Elképesztő, de tervezési mintákról sem hallott még! Szintén olyan dolog ez, ami nagyban mekönnyíti a progrmmer életét és amellett, hogy könnyebb úgy dolgozni, ha ezek mentén építi az ember a dolgait, ez egyfajta mércéje is a dolgozónak: minnél többet ismer és használ aktívan, annál jobb minőségű munkákat ad ki a keze közül, ergó annél jobb szakember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.