Telnek múlnak a napok itt a messzi Angliában, gyűlnek a tapasztalatok. Sikerült egy olyan időszakot kifognom, amikor marhára nincs mit csinálni idekint, mert az üffél még nem döntötte el, mit is akar kezdeni magával velünk.
Fél napnyi aktív unatkozás után elfogytak a cikkek, minden hírt ismerek ami érdekelhet, szóval a neheze csak most jön! Hogyan is kössük le magunkat az ügyfél szeme láttára, amikor rohadtul nincs meló?
1. Gyüjtögessük gondolatban az idióta/ronda/béna dolgozókat magunk körül, akiken jót lehet csodálkozni/röhögni/sajnálkozni (nem kívánt rész törlendő). Ez a fajtája az idő eltöltésének egy darabig szórakoztató tud lenni, főleg ha az ember teljesen idegen körynezetben van. Azonban vannak ezzel gondok: egyrész furán néz ki, ha meló imitálás helyett az előttem elsétáló helyieket bambulom, másrészt egy idő után elfogy a látnivaló. Nem lep meg, hogy a futbalhuligán kinézetű egyed fél literes(!) sörösdoboz kinézetű energiaitallal nyitja a napot, meg az sem, hogy a hozzá nem értő főnökök naponta többször nézegetik az aktuális táblázatot (bazi nagy plazamatévé a felra lógatva) annak ellenére, hogy az egy fikarsznyit sem változott az utóbbi egy hétben.
2. Járjunk gyakran, illetve sokáig enni/inni/vécézni/szétnézni. A minap sikerült egy szűk másfél órás reggelizést lezavarni munkaidőben. Mi tagadás kicsit necces a művelet, hiszen ha ez gyakorlattá válik, akkor a megrendelőnk nagyon nem lesz elégedett a cégünkel.
3. Tanuljunk egy kis szakmai témát a netről. Na ez már jó, ha az embernek van lelki ereje belekezdni. Az, hogy ekkora írást publikálok ide, nyilvánvalóan kizárja ezt a lehetőséget. (Paradoxon ez a javából!) A tanulásnak meg van az a hátulütője is, hogy kivülről ez egy passzív cselekvésnek tűnhet:ülök a gép előtt és bambulom a monitort, anélkül, hogy a billentyűzethez, vagy az egérhez nyúlnék. (Max amikor lapozni kell.)
4. Próbáljunk nyelvet tanulni. Erre ez nagyszerű lehetőség: ül körülöttem egy halom helyi erő, akik társas lény lévén időről időre beszédbe elegyednek egymással. Azonban ez erős kihívást jelent egy magamfajta abszolutnemhallással rendelkező embernek. (Az előbb idejött az új főnököm, akinek az első mondatára 3x kérdeztem vissza, mire mondta, hogy "Áh, semmi fontos, csak viccelődtem." Mi tagadás van mit gyakorolnom ezt a szép nyelvet.)
Több lehetőség most nem jut eszembe, de ahogy múlik az idő, majd csak találok még magamnak elfoglaltságokat. Sajnos technikai okok miatt a telefonálás nem jön szóba, de igyekszem megoldani, ezzel nyitva meg a lehetőségek végtelen tárházát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.