XenD énblogja

Na szóval! Aki ismer, az tudhatja, hogy volt már egy másik blogom is, de arra már több mint fél éve nem írtam. Gondoltam kipróbálom ezt a szolgáltatót is, háhta jobb lesz, mint a másik.

Aktuális szívásom a főtáv (így, csupa kis betűvel!) körül forog. Az történt, hogy az alattunk lakó elkezdte felújítani az időtlen idők óta üresen álló kéróját, amikor is észlelte, hogy a fűtéscsövön csepeg a víz. Felhívta az említett szolgáltató, akik megnézték, majd megszakértették, hogy bizonyára a födémnél (két emelet között) lyukadhatott ki a cső. Nosza cseréljük hát ki! Természetesen a jó munkásemberek csak és kizárólag dél és 3 között hajlandóak szerszámot venni a kezükbe, így hát ez nettó egy nap szabimba került, amit aznap délelőtt kellett elintéznem! Nincs az a munkahely, ahol ne lennének hálásak egy ilyen akcióért, de mondjuk, hogy eddig még nem is volt nagy gond. Kijönnek a szagemberek 1 óra csúszással, hiszen az ő munkaidejükbe ez belefér! A művelet emberi számítások szerint sem lett volna több, mint 1 óra, de ehhez szerény számításaim szerint mintegy 8 emberre volt szükség! NYOLC! EMBERRE! Kint volt ugyanis 3 szerelő, akik külső vállalkozsók lehettek, 2 főtávos szakértő, akik képesek voltak a csőből leereszteni és abba újra feltölteni a vizet. Jelen volt még a társasháztól 1 ember, aki megnézte, hogy avlóban csinálnak valamit a jóemberek, 1 ember volt még a házból, aki valamiféle fűtési meghízott megbízott. Mindezeken felül volt még ott legalább 1 (de lehet rosszul számoltam és több is volt az) fő, akit nem tudtam a fenti kategóriákba sorolni. Mindezek lázasan rohangáltak két és fél órán keresztül a lakásunkba ki és be! Ez mind rendben is lehetett volna, de a java csak most jön!

A művelet a következő lépésekből áll (elméletileg):
1. víz leereszt a rendszerből
2. régi, lyukas cső elvág fent és lent
3. új cső beheggeszt fent és lent
4. víz feltölt és örül, hogy minden rendben befejeződött 1 óra alatt!

A valóságban ez a következő képpen zajlott:
1. víz leereszt, terv szerint
2. régi cső elvág, ahogy a nagy könyvben meg vala írva
3. új cső helyére rak, minden oké - bár volt némi kármokodás ennél a lépésnél, de erről majd később
4. víz feltölt, amikor is még erőteljesebb káromkodás indult, ugyanis a szerkezet eresztett! Bizony ám! Ott kezdett magából nedút eregeti, ahol eddig semmi baja nem volt: a hálószobánk sarkában derékmagasságban.

Innen jött a ráadás:
5. víz ismét leereszt
6. még egy darab cső kivág a hálónkban - itt már mérhetetlen mennyiségű koszt sikerült összehozniuk mekkelekéknek
7. kis darab ismét beheggeszt a rendszerbe
8. víz feltölt, eszméletlen ráromkodás! A víz itt már spriccelt ki a munkadarabból, nem ám csak csepegett!
9. víz megintcsak leereszt - itt már-már ökológiai katasztrófával fenyegetett a szimpla művelet, kezdtem aggódni a duna kiapadásáért
10. ezúttal egy elágazás kivágása a csőrendszerből
11. új darabka beheggesztése az elágazás helyére
12. vítzzel feltöltés és közben imádkozás

Az utolsó művelet megkezdése után gyors tempóban megléptek a szakemberek, nehogy megint kiderüljön valami! A probléma ugyanis az alapanyaggal volt: 30-40 éves vas csővezetékről beszélünk. Ennek van egy olyan imádni való tulajdonsága, hogy ha túl sok hő éri (pl heggesztés közben) akkor mindenféle érdekes dolgot kezd művelni. Van hogy "felhabzik", de olyan is, hogy csak "megfolyik". Ne kérdezze senki, hogy ezek mit jelentenek, de a végeredmény, hogy ahol a régi és az új cső találkozik, ott a régi rend szerint elkezd ereszteni. Hogy szakadna rá az ég arra is aki kitalálta!

A slussz poén ma reggel jött: gondoltam csak meglesem mizu a frissen szerelt csövecskénkkel: hát vizes! Ugye azt mondanom sem kell, hogy mi holnap reggel indulunk 1 hétre nyaralni...

(folyt. köv.)