Magyarország, 2008:
Az ország egyik legnagyobb vidéki városában, az önkorményzaton egyszerre ment nyugdíjba egy marék azonos beosztású ember. Közszolgák. A helyükre fel kell hát venni új embereket. Bértábla miatt az a leggazdaságosabb, ha frissen végzetteket vesznek fel és mivel el kell kerülni a korrupció látszatát is, így meghirdették újságban a pozíciókat.
Rokonom meg is pályázta az egyik helyet. Tökéletesen témába vágó diplomával, frissen végzettként elvileg jó esélyekkel. A meggondolatlanság az volt csupán részéről, hogy nem tette szabaddá a beadást követő 2 hetét. Gyarló módon július közepén képes volt egy hétre elutazni! Utazása második napjá (pénteken) felhívta egy az üggyel foglalkozó dolgozó, hogy aznap(!) be kellene fáradnia egy beszélgetés erejéig. Alternatíva nincs: hétfőre döntést akarnak hozni.
Ugye érzi mindeki a helyzet visszásságát? Ha aznap nem vagy hajlandó megjelenni az interjún, akkor felejtsd is el az egésszet. Természetesen senkibe nem merül fel, hogy előre le vannak zsírozva a helyek! Személy szerint annyit tudok csak hozzáfűzni, hogy ha rá is ért volna bemenni, valószínűleg akkor sem lett volna reális esélye megszerezni a melót. De mondjuk kicsit több esélyt hagyhattak volna, vagy legalább a látszatot jobban ápolhatták volna...
A fenti élő példa tökéletesen bemutatja, hogy mekkora különbség van még mindig a közszféra és a versenyszféra között. Ha feltételezzük, hogy nincsennek meg előre az emberek, akkor csupán azt lehet a szemükre vetni, hogy azt a jelentkezőt fogják felvenni, aki ráér. Versenyszférában ugye mindez úgy szokott alakulni, hogy a jelentkezések beérkezési határidején túl hagynak áltlában egy minimum két hetes intervallumot az interjúztatásra, hiszen nem zárhatunk ki értékes embereket a körböl csupán csak azért, mert épp nem ért rá! Ha kevésbé vagyunk idealisták, és tisztában vagyunk a ténnyel, hogy előre meg vannak az emberek a helyekre, akkor csupán annyi a különbség a két szféra között, hogy a piaci alapokon működőben nem kell ilyen tiszteletköröket futni, míg a tisztviselőknél törvény írja azt elő (de minek?). Egy 3 személyes kft-nél ugye senki nem feltételezi, hogy nem az alapító/tulajdonos fogja azt vezetni, hanem nyilvános álláshirdetésben keresnek rá embert. Vagy például hogy a frissen végzett könyvelő gyermek helyett egy utcáról betévedt jelentkező fogja vinni a családi vállalkozás könyvelését.
A közszférában hatályos ide vágó szabályozással csak egy gond van: értelmetlen. Simán kijátszható, ahogy azt a mellékelt példa mutatja is. Ezért van, hogy ugyanebben a hivatlban egy autó átiratása is lehetetlen: Törvény szerint van rá az embernek 14 napja, de ha bemész az itteni okmányirodába, akkor ott kaphatsz egy egészen korai időpontot: két és fél hétre a megjelenéshez képest. Biztosan a legmegfelelőbb emberek végzik ott a munkályukat, akik tökéletesen motiváltak és már a belépésüktől fogva meg van minden végzettségük és képességük a pozíciójukhoz. Ugye efelől senkinek nincs kétsége?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.