XenD énblogja

Ezennel jegyezném meg, hogy sikerült. Szenior fejlesztővé léptem elő, ennek minden előnyével és hátulütőjével. Mintegy két és fél éve dolgozom ennél a multinál, ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy kategóriával -multiknál így illik hívni- előrébb kerüljek. A következő lépcsőfok egyelőre beláthatatlan távolságban van, szóval mostantól egy darabig az nem fog motiválni.

Tegnap volt egy érdekes jelentkező a céghez. Egy indiai hölgy. (Nem, ez nem azt jelenti, hogy kissebségi, hanem valóban ottani állampolgár.) Aki ebben a szakmában mozog, annak vannak elképzelései az "indiai progrmozó" fogalomról. (Ez olyan, mint tömegcikkben a kínai, bár a kínai termék lassan képvisel egy elfogadható minőséget, míg az indiai programozó a skála legalját jelenti a köznyelvben.) Na ez a hölgy alátámasztotta az összes sztereotípiát. Először is alapvető foglamakkal nem volt tisztában, annak ellenére, hogy évek ótaa foglalkozik a témával, mostanra pedig az előző munkahelyén felküzdötte magát holmi csoportvezetői pozícióba. A fogalom nélküliség mellett volt egy még érdekesebb aspektusa a beszélgetésnek: kiderült, hogy semmiféle keretrendszert nem is és nem használt. Aki szakmabeli, az tudja, hogy ezek nélkül az előre megírt építőelemek nélkül ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz dolgozni. Elképesztő, de tervezési mintákról sem hallott még! Szintén olyan dolog ez, ami nagyban mekönnyíti a progrmmer életét és amellett, hogy könnyebb úgy dolgozni, ha ezek mentén építi az ember a dolgait, ez egyfajta mércéje is a dolgozónak: minnél többet ismer és használ aktívan, annál jobb minőségű munkákat ad ki a keze közül, ergó annél jobb szakember.

Adtunk a kultúrának rendesen a hétvégén.

1. Planetárium. Miklós barátommal és oldalbordájával megtekintettük a fent említett helyet. Érdekessége a dolognak, hogy már többször próbálkoztunk, de eleddig még nem sikerült egyszer sem bejutni. Nade mostan! Megnéztük a "Fény az Andromédáról" című előadást. Nekem maga a hely is meglepetésként szolgált. Nagyon hatásos ahogy a kupolát belülről egy csillagos égbolttá varázsolják! Az előadás legnkább egy rögtönztött fizikaórára hajazott, némi történelmi áttekintéssel. A hely meggyőzőbb volt, mint a perfomansz.

2. Jövő háza. Ezt kőkeményen bebuktuk. Azzal mentünk oda, hogy mi vagy két éve marhajól szórakoztunk és tele volt érdekes kipróbálható dolgokkal. Erre most a fele le volt árva, a másik felén meg plazmatévéken vetítettek híres magyar feltalálókat. Shit!

3. Csodák palotája. Ezt is láttuk már régebben (még mielőtt a Millenárisba költözött volna), de ez kicsit felülmúlta a várakozásainkat. Több volt a látnivaló, vicces dolgokat lehetett kipróbálni, ide tényleg érdemes volt bemenni. Van bent egy Eövegesről elnevezett terem is, ahol 3 óránként fizika bemutatókat tartanak az érdeklődőknek a névadó stílusában. Életem párja azóta is mindenkinek meséli, hogy belebnyúlt a folyékony nitrogénbe! :)

4. Sörözés a helyi pizzériában. Hosszas tanakodás után végülis a legközelebbi pizzériát választottuk az este befejezésére. Jó választásnak bizonyult a hely, szolid ivás mellett volt némi ételfogyasztás is, szerintem mindenki jól szórakozott.

5. Egésznapos Balaton látogatás. Leugrottunk sógornőékhez, akik épp Füreden töltötték a nyár ezen részét. Másfél óra oda, ugyanennyi vissza, szolid napégés változatos testtájakon, gumimatracon napozás, stb. Jó kis kirándulás volt ez is.

Bár minden hétvége ilyen eseményekkel lenne tele...

Magyarország, 2008:

Az ország egyik legnagyobb vidéki városában, az önkorményzaton egyszerre ment nyugdíjba egy marék azonos beosztású ember. Közszolgák. A helyükre fel kell hát venni új embereket. Bértábla miatt az a leggazdaságosabb, ha frissen végzetteket vesznek fel és mivel el kell kerülni a korrupció látszatát is, így meghirdették újságban a pozíciókat.

Rokonom meg is pályázta az egyik helyet. Tökéletesen témába vágó diplomával, frissen végzettként elvileg jó esélyekkel. A meggondolatlanság az volt csupán részéről, hogy nem tette szabaddá a beadást követő 2 hetét. Gyarló módon július közepén képes volt egy hétre elutazni! Utazása második napjá (pénteken) felhívta egy az üggyel foglalkozó dolgozó, hogy aznap(!) be kellene fáradnia egy beszélgetés erejéig. Alternatíva nincs: hétfőre döntést akarnak hozni.

Ugye érzi mindeki a helyzet visszásságát? Ha aznap nem vagy hajlandó megjelenni az interjún, akkor felejtsd is el az egésszet. Természetesen senkibe nem merül fel, hogy előre le vannak zsírozva a helyek! Személy szerint annyit tudok csak hozzáfűzni, hogy ha rá is ért volna bemenni, valószínűleg akkor sem lett volna reális esélye megszerezni a melót. De mondjuk kicsit több esélyt hagyhattak volna, vagy legalább a látszatot jobban ápolhatták volna...

A fenti élő példa tökéletesen bemutatja, hogy mekkora különbség van még mindig a közszféra és a versenyszféra között. Ha feltételezzük, hogy nincsennek meg előre az emberek, akkor csupán azt lehet a szemükre vetni, hogy azt a jelentkezőt fogják felvenni, aki ráér. Versenyszférában ugye mindez úgy szokott alakulni, hogy a jelentkezések beérkezési határidején túl hagynak áltlában egy minimum két hetes intervallumot az interjúztatásra, hiszen nem zárhatunk ki értékes embereket a körböl csupán csak azért, mert épp nem ért rá! Ha kevésbé vagyunk idealisták, és tisztában vagyunk a ténnyel, hogy előre meg vannak az emberek a helyekre, akkor csupán annyi a különbség a két szféra között, hogy a piaci alapokon működőben nem kell ilyen tiszteletköröket futni, míg a tisztviselőknél törvény írja azt elő (de minek?). Egy 3 személyes kft-nél ugye senki nem feltételezi, hogy nem az alapító/tulajdonos fogja azt vezetni, hanem nyilvános álláshirdetésben keresnek rá embert. Vagy például hogy a frissen végzett könyvelő gyermek helyett egy utcáról betévedt jelentkező fogja vinni a családi vállalkozás könyvelését.

A közszférában hatályos ide vágó szabályozással csak egy gond van: értelmetlen. Simán kijátszható, ahogy azt a mellékelt példa mutatja is. Ezért van, hogy ugyanebben a hivatlban egy autó átiratása is lehetetlen: Törvény szerint van rá az embernek 14 napja, de ha bemész az itteni okmányirodába, akkor ott kaphatsz egy egészen korai időpontot: két és fél hétre a megjelenéshez képest. Biztosan a legmegfelelőbb emberek végzik ott a munkályukat, akik tökéletesen motiváltak és már a belépésüktől fogva meg van minden végzettségük és képességük a pozíciójukhoz. Ugye efelől senkinek nincs kétsége?!

A most következő rész erősen szakmai jellegú lesz, így földi halandók nyugodtan ugorhatnak.

Az utóbbi napokban taglalt főtávos ügylet miatt 2 egész napra kellene szabadságot kivennem, hogy a jómunkásemberek megheggesszék a rohadófélben lévő csöveinket. Ezt meg tudom kerül úgy, hogy otthonról fogok dolgozni! Ez azonban messze nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik.

Biztos mindenki emlékszik gyermekkorából a láncmesékre (a tehén nem ad tejet, amíg nem kap friss vizet, a tökömtuggyamicsoda nem hajlandó vizet hozni, amíg ...). Következzen most informatikai láncmesém a XXI. századi programozó életéből:

1. Hiába dolgozok laptopon, ha az nem a helyi hálózatra van csatlakozva, akkor nem éri el az ügyfél belső szervereit, mert a network tunneling nem működik csak a cég belső hálózatán.
2. Be lehetne csatlakozni VPN-nel a belső hálóra, de ez em megy, mert ilyenkor más mac address-t kap a gép, szóval zsákutca.
3. Következő opció, hogy az otthoni gépemről bevépéennezek a céghez, majd becsatlakozok a bekapcsolva hagyott céges laptopomra és így dolgozok. Ennek csupán az az akadálya, hogy az otthoni laptopomon Windows XP Home edition van. Ennek az egyik hiányzó funkciója a windows domain-be való bejelentkezés.
4. A megoldás! Egy oldalon megtaláltam hogyan lehetne kijátszani a fent említett sántaságot: csinálni kell egy pontosan olyan nevű és jelszavú(!) felhasználót az otthoni gépemen, mint amilyen a domainben van, továbbá az otthoni gépem munkacsoportját pontosan úgy kell nevezni, ahogy a benti gépem domain-jét.
5. Na itt újabb problémába ütköztem: az otthoni gépemnek nem lehet ám akármilyen hosszú munkacsoport nevet adni! 16 karakternél nem lehet hosszabb, hogy rohaggyon meg! De hál' Isten elég volt a benti domain elejét beírni, ami belefért.
6. Ezek után már sikerült bejelentkezni a VPN-be, azon belül pedig "távoli azstalhasználat" nevű csodás eszközzel a benti gépemre, amin kezdődhet a munka.

Ez az egész egyelőre csak főpróba volt, mert a szerelők még nem jelentkeztek be hogy dolgoznának, de minden esetre megnyugtató, hogy nem kell ezek miatt a faszok miatt ellőnöm két egész napi szabadságomat.

Az történt, hogy tegnap kezembe vettem az aktuális júpíszí számlát. Azon felül, amit vállaltam, rákerült a papírra egy 96 fointos tétel, ami is a számlázási költségeket takarta. Magamba káromkodtam egy szépet, aztán elkezdtem keresni a lapon, hogy ettől miként is lehet megszabadulni. A lap alján volt egy webcím: díjnetponthu. Ez az oldal a messze földön híres díjbeszedő zéerté hatlmas találmánya. A dolog lényege mindossze annyi, hogy a szolgáltatók összeállnak mint a gecis bugyi, aztán papír alapú számla helyett elektronikus úton küldik ki a havi elszámolást. Ennek ugye első sorban a környezetvédelem és a kényelem lenne a fő ereje. Nincs papír és nincs postázás. A probléma mindössze annyi, hogy egyelőre csak a díjbeszedő (víz- és csatornadíj) és a UPC felé fizetendőket lehet rajtuk keresztül intézni. Ha benne lenne a gázszolgáltató, az elektromos művek és a főtáv is, akkor természetesen magam is elgondolkodnék a rendszer használatán, ám két szolgáltató nem elég ahhoz, hogy elkezdjem átszervezni a belőtt életemet!

Vannak kényelmi szolgáltatások is: az oldalon keresztül lehet óraállást bediktálni a szolgáltatóknak, de ehhez is az kellene, hogy több cége legyen a rendszerben. Szép kezdeményezés, de ezek a mamutok nehezen fognak nyitni a piaci igények felé! De az is lehet, hogy a faktoring cég borsosan megkéri az árát a júzerek felé ingyenes szolgáltatásnak...

Na kérem szépen! Meg volt a zegyhetes nyaralás. Szép volt, jó volt, erről most nem is ejtenék több szót...

Hanem következzen az igért folytatás. Péntekre meg volt beszélve a főtáv embereivel, hogy megvizsgálják a kijavított probléma végeredményét. Nos, ki is jöttek a múltkor megismert egyedek, vagy legalábbis egy részük. Kijöttek, megnézték, "hát ez kicsit tényleg nedves, majd itt, meg itt elvágjuk és új csövet heggesztünk be." Ámde! Gyarló módon megnéztem a másik szobában is a fűtéscsövet - magam sem értem milyen indíttatásból, de spontán megtettem - és elcsodálkoztam. Ugyebár 2 cső fut egymás mellet, egyik felfele, másik lefele. Az egyik csövön egy szép kis rozsda virág nőtt, a másik csövön pedig a fölöttünk levő lakás felől csordogált lefele holmi barnás nedű.

Szakembereink megvizsgálták - majd egy órán át tanácskoztak a semmiről, ugyanis hozzányúlni az nem megy, csak mondani az okosat. "Hát ezt az egészet ki kell majd cserélni!" Basszátok meg! A felettünk lakó elutazott hetekre, szóval esélytelen oda bejutni, de hogy teljes legyen az öröm, nem csak rá, hanem az alattunk lakóra is szükség lesz a művelet befejezéséhez. Ez szakembereink hozzáértő véleménye szerint nem fog beleférni egy munkanapba, hiszen "háromig biztos nem fog sikerülni a heggesztést befejezni, akkor meg én már nem tudom feltölteni a rendszert!" Na erre csak obszcén kifejezésekkel tudnék válaszolni! Mi az, hogy 3-ig? lgutóbb dél helyett egy órára sikerült kiérnetek, és akkor kezdtetek neki a melónak! Száradjon le a kezetek, hogy napi 4 óránál nem vagytok hajlandóak többet dolgozni!

A végeredmény, hogy ez nekem nettó két nap szabadságomba fog fájni! Mondom a csávónak, hogy ez nekem nem annyira tetszik, hogy erre menjen el immárom a harmadik napom, mire elkezd engem győzködni, hogy az még annyira sem tetszene, ha szétázott lakásba érnék haza egyik nap. Na ezzel az eggyel egyet tudtam érteni, de azt továbbra sem bírom feldolgozni, hogy miért lopják a napot ezek a jómunkásemberek az én pénzemen!

Ami igazán szomorú, hogy ezek a szakmunkások egyre jobban fognak keresni! Bizony! Mindenki küldi egyetemre/főiskolára a gyermekét, ezek meg egyre kevesebben lesznek, így egyre többet kérhetnek majd el a végtelenségig primitív melójukért! Ez már más téma, pláne, hogy ezeket nem is konkrétan én fizetem meg, hanem a társasház, de akkor is mélységesen felháborít, hogy még én baszok rá, ha nem tudok/nem akarok szabadságot kivenni ezekre a karbantartási munkákra!

Na szóval! Aki ismer, az tudhatja, hogy volt már egy másik blogom is, de arra már több mint fél éve nem írtam. Gondoltam kipróbálom ezt a szolgáltatót is, háhta jobb lesz, mint a másik.

Aktuális szívásom a főtáv (így, csupa kis betűvel!) körül forog. Az történt, hogy az alattunk lakó elkezdte felújítani az időtlen idők óta üresen álló kéróját, amikor is észlelte, hogy a fűtéscsövön csepeg a víz. Felhívta az említett szolgáltató, akik megnézték, majd megszakértették, hogy bizonyára a födémnél (két emelet között) lyukadhatott ki a cső. Nosza cseréljük hát ki! Természetesen a jó munkásemberek csak és kizárólag dél és 3 között hajlandóak szerszámot venni a kezükbe, így hát ez nettó egy nap szabimba került, amit aznap délelőtt kellett elintéznem! Nincs az a munkahely, ahol ne lennének hálásak egy ilyen akcióért, de mondjuk, hogy eddig még nem is volt nagy gond. Kijönnek a szagemberek 1 óra csúszással, hiszen az ő munkaidejükbe ez belefér! A művelet emberi számítások szerint sem lett volna több, mint 1 óra, de ehhez szerény számításaim szerint mintegy 8 emberre volt szükség! NYOLC! EMBERRE! Kint volt ugyanis 3 szerelő, akik külső vállalkozsók lehettek, 2 főtávos szakértő, akik képesek voltak a csőből leereszteni és abba újra feltölteni a vizet. Jelen volt még a társasháztól 1 ember, aki megnézte, hogy avlóban csinálnak valamit a jóemberek, 1 ember volt még a házból, aki valamiféle fűtési meghízott megbízott. Mindezeken felül volt még ott legalább 1 (de lehet rosszul számoltam és több is volt az) fő, akit nem tudtam a fenti kategóriákba sorolni. Mindezek lázasan rohangáltak két és fél órán keresztül a lakásunkba ki és be! Ez mind rendben is lehetett volna, de a java csak most jön!

A művelet a következő lépésekből áll (elméletileg):
1. víz leereszt a rendszerből
2. régi, lyukas cső elvág fent és lent
3. új cső beheggeszt fent és lent
4. víz feltölt és örül, hogy minden rendben befejeződött 1 óra alatt!

A valóságban ez a következő képpen zajlott:
1. víz leereszt, terv szerint
2. régi cső elvág, ahogy a nagy könyvben meg vala írva
3. új cső helyére rak, minden oké - bár volt némi kármokodás ennél a lépésnél, de erről majd később
4. víz feltölt, amikor is még erőteljesebb káromkodás indult, ugyanis a szerkezet eresztett! Bizony ám! Ott kezdett magából nedút eregeti, ahol eddig semmi baja nem volt: a hálószobánk sarkában derékmagasságban.

Innen jött a ráadás:
5. víz ismét leereszt
6. még egy darab cső kivág a hálónkban - itt már mérhetetlen mennyiségű koszt sikerült összehozniuk mekkelekéknek
7. kis darab ismét beheggeszt a rendszerbe
8. víz feltölt, eszméletlen ráromkodás! A víz itt már spriccelt ki a munkadarabból, nem ám csak csepegett!
9. víz megintcsak leereszt - itt már-már ökológiai katasztrófával fenyegetett a szimpla művelet, kezdtem aggódni a duna kiapadásáért
10. ezúttal egy elágazás kivágása a csőrendszerből
11. új darabka beheggesztése az elágazás helyére
12. vítzzel feltöltés és közben imádkozás

Az utolsó művelet megkezdése után gyors tempóban megléptek a szakemberek, nehogy megint kiderüljön valami! A probléma ugyanis az alapanyaggal volt: 30-40 éves vas csővezetékről beszélünk. Ennek van egy olyan imádni való tulajdonsága, hogy ha túl sok hő éri (pl heggesztés közben) akkor mindenféle érdekes dolgot kezd művelni. Van hogy "felhabzik", de olyan is, hogy csak "megfolyik". Ne kérdezze senki, hogy ezek mit jelentenek, de a végeredmény, hogy ahol a régi és az új cső találkozik, ott a régi rend szerint elkezd ereszteni. Hogy szakadna rá az ég arra is aki kitalálta!

A slussz poén ma reggel jött: gondoltam csak meglesem mizu a frissen szerelt csövecskénkkel: hát vizes! Ugye azt mondanom sem kell, hogy mi holnap reggel indulunk 1 hétre nyaralni...

(folyt. köv.)